Annak pontos meghatározására, mennyit fogyaszt egy-egy gépkocsi, illetve megfelel-e a vonatkozó kipufogógáz-határértékeknek, a törvényalkotó (például az Európai Unió) szabványosított mérési eljárást ír elő. A vizsgálat keretfeltételeit és a mérési eredmények kezelését a vonatkozó EU-előírások rögzítik, illetve szabályozzák. Ezzel biztosítható, hogy minden autógyártó, illetve további piaci szereplő számára mindenkor ugyanazon, s ezáltal egymással összevethető keretfeltételek legyenek érvényesek. A teszteljárás során az egyes gépkocsik szén-dioxid-kibocsátását, üzemanyag-fogyasztását és károsanyag-kibocsátását határozzák meg. Az új személygépkocsik és könnyű haszonjárművek típusbizonyítványának kiállításakor az eddig érvényes Új Európai Menetciklus (Neue Europäische Fahrzyklus; NEFZ) helyett 2017. szeptember 1-jétől szerte az Európai Unióban fokozatosan a Könnyű Gépjárművek Világszerte Összehangolt Teszteljárását (Worldwide Harmonized Light-Duty Vehicles Test Procedure; WLTP) vezetik be. Ezen időponttól kezdődően Európában kizárólag a WLTP-szabvány szerint készülhet típusbizonyítvány az új személygépkocsik, illetve motor/sebességváltó-kombinációk számára, 2018. szeptember 1-jétől pedig minden első forgalomba helyezést a WLTP szerint kell minősíteni.

A WLTP-szabványt az Európai Unió 28 tagországában, valamint Norvégiában, Izlandon és Svájcban (és Lichtensteinben), illetve EU-alkalmazó államként Törökországban és Izraelben vezetik be. Módosított formában Japánban, illetve a kipufogógáz-emisszió mérésére Kínában is megjelenik, India és Dél-Korea pedig későbbi időpontban tervezi bevezetését.

Nem, a már forgalomba helyezett járművek számára nem jelent változást a WLTP-szabványra való átállás. Általánosságban a korábbi eljárás (NEFZ) szerint készült típusbizonyítvánnyal rendelkező járművekhez nem állnak rendelkezésre új szén-dioxid-kibocsátási és üzemanyag-fogyasztási értékek. E modellek számára az NEFZ-értékek maradnak irányadók.

A WLTP-szerinti szén-dioxid-kibocsátási és üzemanyag-fogyasztási adatok ügyféltájékoztatásban történő alkalmazására az Európai Bizottság egységes, 2019. január 1-i átállást javasol az NEFZ és a WLTP-értékek között. A fogyasztói tájékoztatásról szóló, vonatkozó szabályozások az egyes országok jogszabályi kereteinek megfelelően alakulnak.

Az új modellek típusbizonyítványának 2017. szeptemberétől kell az új eljárás szerint készülnie. A vonatkozó adójogszabályok Németországban 2018. szeptember 1-jével változnak, az ügyféltájékoztatásbeli alkalmazás kezdete pedig még nem eldöntött. A gépkocsik besorolása és adóztatása céljaira eleinte az NEFZ marad kötelező érvényű. A kettős - NEFZ és WLTP - adatmegadás okozta zavarok megelőzése érdekében az új járművek esetében az Európai Bizottság 2019. január 1-vel egységes átállást javasol az ügyféltájékoztatásban, illetve az adózásban. A 2017. szeptembertől előreláthatólag 2019. januárig terjedő átmeneti időszakban a WLTP-adatok önkéntes alapon, további információként adhatók meg az ügyfeleknek, s ennek megfelelően egyértelműen kiegészítő üzemanyagfogyasztási adatként kell megjelölni őket. A bemutatótermekben és az energiahatékonysági besoroláshoz egyelőre az NEFZ marad érvényben, akárcsak a gépjárműadó (szén-dioxid-függő adókomponens esetében) megállapításakor. Az adóztatást az egyes országok jogszabályi kereteinek részeként helyileg kell jogerősen átállítani, ezért ennek folyamatában és határidőiben eltérések adódhatnak.

A vizsgálati eljárás mérési eredményeit már most, az NEFZ rendszerében is megfelelőségi igazolás (Certificate of Conformity; CoC) tartalmazza, amelyet a járműhöz mellékelnek. Ez a bizonylat a feltétele a hatóságoknál a típusengedély kiállításának, amellyel a tulajdonos később forgalomba helyezheti autóját. A WLTP alapján minősített gépkocsik esetében kétféle szén-dioxid-kibocsátási és üzemanyag-fogyasztási adat - egyfelől a WLTP-értékek, másfelől pedig az ezekből visszaszámolt NEFZ-adatok - is szerepel a CoC-tanúsítványon. Eleinte utóbbiak szolgálnak az üzemanyag-fogyasztási megjelölés és az adóztatás alapjául, amíg az adott tagállam nem alkalmazza a WLTP-rendszerét.

Az RDE a valós üzemi körülmények közötti károsanyag kibocsátásként (Real Driving Emissions) olyan kipufogógáz-mérést jelöl, amelyet közúti forgalomban és nem szabványosított körülmények között, próbapadon végeznek, mint a WLTP esetében. A legfontosabb különbség, hogy az RDE-teszt során a kipufogógáz nitrogén-oxid (NOx), illetve részecske (finompor) komponenseit valós közúti körülmények között, mobil kipufogógázmérő technikával (PEMS) vizsgálják, ugyanakkor a közúti mérések nagy szórása miatt nem mérik az üzemanyag-fogyasztást és a szén-dioxid-kibocsátást. A WLTP bevezetésével egyidejűleg a gyártóknak modelljeik valós üzemi körülmények közötti nitrogén-oxid- és részecske-kibocsátását is korlátozniuk kell. Míg a részecske-kibocsátás határértéke megegyezik a WLTP-szabványéval, a nitrogén-oxidok esetében az RDE 1. fokozatában egy 2,1 értékű, úgynevezett megfelelőségi tényezőt alkalmaznak. Egy Euro 6 minősítésű dízel személygépkocsi 80 mg/km nitrogén-oxid-kibocsátási határértékének így RDE-körülmények között 168 mg/km maximális megengedett emisszió felel meg. Az RDE 2. fokozatában a nitrogén-oxidokra (NOx) vonatkozó megfelelőségi tényező ugyancsak 1,0 értékre (plusz mérési hibahatár) csökken.