Járművek a világmindenség legtágasabb parkolójában, ahonnan csodálatos kilátás
nyílik a Földre: a mai napig összesen hat rover áll tőlünk 384 400 kilométerre, a
Hold felszínén - a kutatószellem és a kalandvágy gördülő remekművei.
Három amerikai Lunar Roving Vehicles (LRV) a hetvenes évekből, amelyekkel hat
asztronauta összesen bő 90 kilométert tett meg a Holdon, két szovjet nyolckerekű
Lunohod, amelyeket a Földről irányítottak, végül 2013 óta a kínai Yutu; 2016/17-ben
egy Audi látogathatja meg őket - az Audi Lunar quattro.
# MissiontotheMoon
Vad vágta és óvatos araszolás - kerekeken a Holdon
Lunohod (1970) - Akár egy gördülő fürdőkád, ám ez volt az első autó a Holdon
Az első autó a
Holdon
Mind a mai napig az Amerikai Egyesült
Államok sikereinek árnyékában rejtőzik, noha igazi úttörőmunkát végzett a Lunohod
("Holdjáró") robotjármű.
Hogyan működtethető egy jármű rádió-távirányítással 384 ezer kilométerről? A Szovjetunió 1970-ben meggyőző magabiztossággal válaszolta meg e kérdést. Noha a Lunohod megjelenésében leginkább gördülő fürdőkádra emlékeztetett, az első autóként végzett felderítést a Holdon. A nevében is "Holdjáró" járművet egy öttagú csapat a Földről irányította, akik már röviddel a landolást követően komoly konstrukciós hibát észlelhettek: a navigációs kamerákat túl alacsonyra szerelték, a Lunohod így egyszerűen "rövidlátó" lett.
A rover így többször is elakadt a Hold krátereiben, de fém kapaszkodókörmökkel kialakított nyolc kerekének köszönhetően a szovjet szakemberek mindannyiszor kiszabadították járművüket. A Lunohod küldetés összességében sikeresnek bizonyult, a holdjáró a tervezett 90 nap helyett 11 hónapig szolgált és 10,5 kilométert tett meg égi kísérőnk felszínén. A rover utolsó, néhány kilométer sugarú körön belüli pontos pozíciója évtizedekig ismeretlen maradt, csupán 2010 márciusában egy NASA-szonda felvételein fedezték fel a Lunohod 1-teljesítmény és Luna 17 hordozóűrhajóját.
LRV (1971) - az amerikai "Moon Buggy" mindeddig az egyetlen embert is szállító holdjármű
0,25 lóerővel és country-zenére a Hadley-rianáson
át
Nincsenek utak, közlekedési szabályok, sőt
közlekedés sincs - David Scott és James Irwin igazi terepes körülmények között
vághatott neki az első idegen bolygóbéli autózásnak a Lunar Roving Vehicles (LRV)
holdjárón.
"Igazi Rock'n'Roll menet" - jelentette rádión David Scott Houstonnak. "Mindjárt tengeribeteg leszek." Az Amerikai Egyesült Államokban 1971. július 30-án a televízióban is látható autózás valóban hamisítatlan "vad vágta" volt. Aláfestésként country-muzsika szolgált, az LRV pedig olykor mind a négy kerekével a magasba emelkedett. Szerencsére az úgynevezett Hadley-rianást átszelve kevés veszélyes szikla került útjába és "szembeforgalom sem jött", amint az űrhajósok jelentették Houston felé. Jobb is így, mivel itt a túl rövid biztonsági övek jelentek meg konstrukciós problémaként.
A tervezők korábban nem gondoltak arra, hogy a Holdon ható kisebb nehézségi erő kevésbé nyomja majd össze az űrruhákat, amint az asztronauták helyet foglalnak a holdjárón, így a biztonsági övek túl rövidnek bizonyultak. A becsatolás procedúrája így három percet vett igénybe, ami igencsak drága időveszteség egy Hold-misszió során.
A "Moon Buggy" nélkül azonban csupán feladatai töredékét hajthatta volna végre a legénység, hiszen a Hold veszélyes sziklahasadékain és kráterein keresztül gyalogosan igencsak nehézkes a haladás. "Szuper módszer a közlekedésre, valóban nagyszerű és vezetni is egészen könnyű" - jelentette rádión Scott az első tereptúra után, amely kétségkívül kiérdemelte az "offroad" jelzőt.
Új küldetés, új
jármű
Az Apollo 16 rakétája fedélzetén immár
a második Lunar Roving Vehicle (LRV) indult útnak a világűrbe. Az asztronauták
összesen 27,1 kilométert tettek meg vele a Hold felszínén - a fedélzeten pedig a
"Big Muley".
A "Big Muley" valójában a "Lunar Sample 61016", amely 11,7 kilogrammjával a legnagyobb és legnehezebb kőzetminta, amelyet az Apollo program keretében a Földre hoztak. A három felderítő misszió közül a Descartes-fennsíkon vezető első során a földi irányítás geológusa, Bill Muehlberger, Charlie Duke asztronautát bízta meg egy tekintélyes méretű szikladarab felemelésével, amit a kamera élőképén választott ki.
Csupán annyi volt a probléma, hogy a kő egy tíz méter mély kráter szélén feküdt. "Ha beleesem, Muehlbergernek annyi" - morogta Duke, aki e bevetésen 4,2 kilométert tett meg és több mint hét óra alatt tudta a követ az LRV-re emelni. Ma a Big Muley Houstonban, a Lyndon B. Johnson Űrközpontban tekinthető meg. Egyébként Scott és Irwin az Apollo 15 biztonsági öveivel adódott problémáit követően az Apollo 16 tervezésétől kezdve már beülés-próbát is tartottak és hosszabb hevedereket alkalmaztak.
Ragasztószalaggal és
csúcstempóban
Az emberi személyzettel
indított, mindeddig utolsó Hold-küldetés során különleges kreativitásról tettek
tanúbizonyságot az asztronauták.
Hold-térkép, ragasztószalag és néhány csíptető: a holdkompból
származó e meglehetősen eltérő rendeltetésű tárgyakkal oldották meg az űrhajósok a
jobb hátsó kerékborítás javítását, amely részben letört, s a felvert holdpor
nagyban zavarta a látást.
Az Apollo 17 küldetésben szereplő Lunar Roving Vehicle
elődeivel ellentétben semmilyen műszaki hibát nem produkált. Míg az első utak során
az Apollo 15 LRV 8 kilométer/órás tempót ért el, az utolsó Hold-misszió
parancsnoka, Eugene Cernan már valóságos sebességrekordot állított fel. Keze alatt
nem kevesebb, mint 18 kilométer/órával száguldott a vadul táncoló Moon Buggy. 1972.
december 14-én Cernan mind a mai napig az utolsó emberként hagyta el a Holdat,
lánya monogramját - TDC - hagyva hátra a porban. "Úgy távozunk, ahogyan érkeztünk,
s ha Isten is úgy akarja, ahogyan visszatérünk majd: békével és reménységgel az
egész emberiség számára." Eugene Cernan és Harrison Schmitt három nap és három óra
időtartammal az Apollo sorozat leghosszabb Hold-küldetését teljesítette. A harmadik
Lunar Roving Vehicle 1972. december 14. óta parkol a Holdon.
A második "Holdjáró" rekordot állított
fel
Legalább 39 kilométer a Holdon - a
Lunohod 2 az első szovjet "Holdjáró" továbbfejlesztéseként valóságos
"hosszútávfutó" lett.
840 kilogrammjával a Lunohod 2 mindmáig a holdjárművek
nehézsúlyú bajnoka. Jelentős tömege ellenére azonban az elődjéhez hasonlóan a
Földről irányított holdjáró tekintélyes munkát végzett, miközben vélhetően legalább
39 kilométert tett meg. Egészen 2013-ig 37 kilométerről volt szó, ám a Lunohod
távolságmérője minden bizonnyal tévedett pár kilométert.
A nagyobb érték a mind a mai napig jól látható keréknyomok
újbóli méréséből adódott. A Lunohod 2 által megtett távot csupán 2014. július 27-én
sikerült felülmúlni, mégpedig egy másik bolygón, az Opportunity robotjármű révén. A
Lunohod 2 a Luna 21 fedélzetén 1973. január 15-én landolt a Holdon, a Le Monnier
kráter közelében, útját pedig január 18. és május 3. között tette meg.
Végül a napelemeire rakódott por miatt már nem tudott
kellő mennyiségű energiát előállítani a továbbhaladáshoz.
Előtte azonban összesen 86 panoráma és mintegy 80 ezer
kameraképet készített és továbbított más adatok sokaságával együtt a Földre. A
Lunohod 2 Földtől mért pontos távolsága lézerrel ma is meghatározható.
2013: Yutu, azaz Jáde-nyúl - könnyed név és nehézsúly: a kínai holdjáró 140 kilogrammot nyom
Csupán 2010 márciusában egy NASA-szonda felvételein fedezték fel a Lunohod 2 nyomait. Ennek elsősorban Richard Garriott örülhetett, aki 1993 decemberében egy New York-i aukción 68 500 dollárért megvásárolta a holdjárót. Garriott ezzel a világon egyedüliként rendelkezik egy másik égitesten magántulajdonnal.
A harmadik Hold-nagyhatalom Jade
nyula.
Csak az új évezredben érkezett újabb rover a Holdra. 2013.
december 14-én a kínai Csang'e-3 holdszonda a Jáde nyúl nevű holdjárművel a
fedélzetén landolt. A Jáde nyúl (Yutu) ember nélküli, távirányítású holdjármű.
Nevét egy online-szavazás során kapta, ahol a kínai Holdistennő kísérőállata kapta
a legtöbb voksot, egészen pontosan 649 956-ot. 140 kilogrammjával a Jáde nyúl ugyan
jóval könnyebb, mint a hetvenes évek távirányítású szovjet roverje - a könnyű jármű
jelentős szállítási költséget takarít meg -, a könnyűszerkezetes építési
technológiák mai állásától azonban így is fényévekre van.
Műszaki felszereltsége messze felülmúlja az Amerikai Egyesült Államok egykori járműveit, ám azok legfőképpen az asztronauták szállítására készültek. A Yutu eredetileg három hónapig dolgozott volna a Holdon, többek között radarjával ásványkincsek után kutatott volna. Valamivel több, mint egy hónap és 114 méter után azonban a Yutu elakadt. A kutatók időről-időre még fogják jeleit a Földön. Kína azonban újabb nagyra törő célokat tűzött ki maga elé: 2018-ra tervezik az első mintagyűjtő, s azokat a Földre továbbító küldetés (Sample Return Mission) végrehajtását, 2020-ig a Yutu ikertestvérének eljuttatását a Hold túlsó oldalára, 2035-ig pedig embert is küldenének a Holdra.
Jövőbe mutató
Könnyű, hatékony és quattro összkerékhajtású: az Audi technikáival
tökéletesítve mutatja be a Part-Time-Scientists kutatócsoport Asimov roverje, mit
tartogat a jövő a holdjárók számára.
Az Asimov a Part-Time Scientists (PTS), vagyis német
űrhajózási mérnökök a Google Lunar XPRIZE versenyén részt vevő privát csapatának
holdjárműve. Jürgen Brandner, a PTS fejlesztési vezetője tervei alapján készül, s
az Audi a hajtásrendszerek, a könnyűszerkezetes építés és az energiaellátás
szakterületein dolgozó mérnökei tökéletesítik, illetve tesztelik.
Az Audi Lunar quattro tömege mintegy harmincada a
Lunohod roverének, miközben olyan hajtásrendszerrel rendelkezik, mint egyetlen más
holdjáró sem, nagy hatásfokú "ultra" akkumulátora pedig tudományos kutatások egész
sorát lehetővé tévő üzemidőt biztosít.
S hogy miért e titokzatosság? Mert a jármű még
fejlesztés, tesztelés és változás alatt áll, s új konstrukciók is születnek.
Napról-napra, hétről-hétre, hogy még könnyebb, még stabilabb és még gazdaságosabb
lehessen - a Holdon a megbízhatóság és a hosszú távú fenntarthatóság még a földi
autókénál is fontosabb. A tervek szerint 2016 végén vagy 2017 elején egy orosz
hordozórakéta fedélzetén indulhat útnak az Audi Lunar quattro a Holdra, ahová az
Apollo 17 egykori leszállóhelye közelébe érkezhet meg. Ki tudja, talán az első Audi
a Holdon az amerikai roverrel is találkozik, amely 1972 óta vár a látogatásra.